Vasárnap volt egy
csoportfoglalkozásunk, egy öngyógyító napot tartottunk, jó kis Plútó-Uránusz
kvadrát volt, ami segít a nagy lezárásokban, ezt az energiát mozgattuk meg,
hogy saját gyógyulásunkra használjuk.
Már az első
energetikai gyakorlat (Plejádokbeli) nagyon mélyre vitt, a levegő besűrűsödött
körülöttünk, ahogy beléptek az erőtérbe a Plejádok, és megkezdődött a
gyógyulás. Volt egy olyan gyakorlat, amivel az energetikai kötéseket oldottuk.
Három olyan kötést érzékeltem, amik nem egészséges kapcsolódások az életemben.
A jobb szememnél éreztem egy füstös „trutyi” szerű energiát, ráhangolódva erre
a kötésre, világossá vált számomra, hogy ez egy olyan kötés, amivel már
dolgozom egy ideje. A megkövesedett, bemerevedett állapotból egy ilyen masszává
alakult át az energia, de még jelen volt az aurámban és befolyásolta az életemet.
Ez a függőségi kapcsolat apai, generációs vonalon működött az életemben. Akkor
ott a foglalkozáson eldöntöttem, hogy végleg elengedem az alá-fölérendelt
viszonyban gyökerező hitemet és elvágok minden olyan szálat, ami
megakadályozhat egy mellérendelt, szeretetteljes párkapcsolat kialakításában.
(Mivel apai vonalon jött az elakadás, ez a férfiképemet és a férfiakhoz való
hozzáállásomat, bizalmamat is befolyásolta.) Ezt meg is tettem, a helyét
feltöltöttem fénnyel, és boldogan beleolvadtam a gyógyító energiákba.
Kedd reggel úgy
ébredtem, hogy a jobb szemem sarkában egy laza fájdalom pulzált. Sebaj,
gondoltam, dolgozik a vasárnapi energia. Ez így rendben is volt, de nem
figyeltem a jelzésre, az üzenetre. Nap végére a fájdalom egyre erősödött. Még
mindig gondoltam, sebaj, vezetődik ki az energia. Szerdán már úgy értem haza
este, hogy nem esett jól nyitva tartanom a szememet. Ezt már azért nem
hagyhattam figyelmen kívül. Kértem is M Ügynököt, hogy segítsen megértenem,
hogy miért történik.
Reggel, amikor
felkeltem, észleltem a szemem sarkában egy árpa szerű hólyagocskát, bekentem
körömvirág krémmel a szememet és eldöntöttem, hogy ma véget vetek ennek.
Utánanéztem az Interneten, elsőre otthoni gyógymódokat találtam, hogyan
kezelhetném az általam árpának hitt valamit. El is döntöttem, hogy otthon megcsinálom
a forró vizes kötést, de nem találtam a válaszomat, hogy mit akar üzenni. Majd
megakadt a szemem egy kérdésen: „Gondolja végig, hogy mit nem akar észrevenni?”
– ennyire egyszerű lenne? – gondoltam. Hátradőltem a székben és folyást
engedtem a gondolataimnak, jobb oldal, jövő, apa, eszembe jutott, hogy voltam
egyszer egy látónál, és megkérdeztem, hogy miért ilyen a szemem (2 éves koromban
elengedett egy ideg a szemhéjamban, és ezért az egyik szemem kisebb, mint a
másik), a látó azt válaszolta, hogy a férfiképemmel van összefüggésben, láttam
akkor valamit, amit így tudtam csak feldolgozni, de azt akartam kiskoromban,
hogy erre emlékezzek. Hát ez jól kifundáltam kiskoromban, mert nem emlékszem rá
J
Tudomásul vettem a
gondolataimat, és kezdtem megnyugodni, hogy már haladok a megoldás felé.
Gondoltam lazítok egy kicsit, és délben kiültem a belső kertbe, magamhoz vettem
a könyvet, amit olvasok (Dr. Brenda Davies: A szívcsakra megnyitása) és olvasni
kezdtem. Csak felütöttem valahol és az első mondat, amit elolvastam, éreztem,
hogy megszólít. A szívemen keresztül. Kb. 5 mondatot olvastam el, és abban a
pillanatban, amikor tudatosult bennem, hogy ez a válaszom, kifakadt az árpa
vagy hólyag. Először azt hittem, hogy könnyezek, le akartam törölni, és akkor
éreztem meg, hogy ez nem könny. Felszaladtam a mosdóba, és örömmel
konstatáltam, hogy vége.
Visszamentem a kertbe,
hátradőltem a székben, lehunytam a szemem és még egyszer végiggondoltam mindent,
amit olvastam, a felismeréseimet, a történéseimet, és újra ráébredtem, hogy
mennyire tökéletesen el van rendezve körülöttünk minden. Még az is, hogy az
információáradatból pontosan tudom, hogy melyik az az üzenet, ami nekem szól,
ami engem gyógyít. A gyógyulás egyetlen pillanat volt, mert megnyíltam arra,
amit az Égiek tudatni akartak velem. És ettől az apró élménytől még boldogabb
lettem. Nap, mint nap megtapasztalom ezeket az apró csodákat, amelyek átszövik
az életemet, lépésről lépésre haladok, nem rohanok, hanem visz az áramlás és
csak létezem. Ez a csodálatos gyógyulás újra egy élő bizonyítéka annak, hogy
aki akar dolgozni magán, aki meg akar oldani feladatokat, azt támogatják,
vezetik és áldással ölelik körbe.
És mit adhatok én
cserébe ezekért az áldott pillanatokért? Ennyit: KÖSZÖNÖM. Szívcsakrából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése