Az
egyik műhelymunkán az önképünket vizsgáltuk. Érdekes volt megvizsgálni, hogy
milyen idegen energiák vannak a saját személyes teremben, kiknek engedtem, hogy
bármit elhitessenek velem magamról.
Néztem
magamban azt a képet, amit hittem magamról, és rájöttem, hogy ez a kép nem én
vagyok. Ebben a képben nagyon sok külső elvárás van, s ebben a képben túl sok a
megfelelés. Ahogy egyre inkább néztem ezt a képet és beletágultam, megláttam
azokat a vonásokat, amelyeket a hangsúlyos, magamra kényszerített és a külvilág
által be is vonzott témák el akarnak fedni.
Valójában
ez egy érdekes érzékelés, mert mindkét esetben magamat néztem, de az egyik
esetben a lélek szemével. A lélek szeme máshogyan lát, sőt, azt is mondhatnám,
hogy LÁT. Felemelő érzés volt megtisztítani a teremet, a gondolataimat, az
elképzeléseimet és a magamról alkotott képet, s ez a belső folyamat sok
változást indított el bennem.
Az
egyik legérdekesebb, hogy végleg letisztultak a vágyaim és a céljaim, láttam
azt a gyönyörű Fényösvényt, amit választottam. Eltűnt a közeléből az összes
olyan út, ami tévút, eltűntek a labirintusok, egy letisztult ösvény maradt, ami
gyönyörű színekben pompázott, s ami már csak azáltal, hogy néztem, végtelen
örömöt okozott. Amint letisztultak bennem az utammal kapcsolatos kérdések,
meglódult velem az élet, hirtelen az eddig beragadt dolgaim mozgásba lendültek.
Megannyi lehetőség, ismeretség, új kihívások és sok-sok szeretet áramlott az
életembe. A hétköznapjaim átváltoztak egy kristályfolyóvá, ami kimossa magából
azt, amivel nincs dolgom és megduzzasztja azt, aminek az eszköze lehetek.
A
másik legérdekesebb megtapasztalás (az életfeladatom a kétszeres kreativitás és
kétszeres önbizalom) az önbizalmamban történt. Mindig szükségem volt arra, hogy
visszajelezzenek mások és hitelesítsenek abban, amit csinálok, létrehozok,
megjelenek, írok, stb. Ez igen megnehezítette az életemet, és belülről sok
szorongást okozott, amelyek gyakran akadályoztak abban, hogy felhőtlenül
örüljek bárminek is. Az énképem megtisztításával mélyen megvizsgáltam, hogy
vajon miért akartam, hogy dupla olyan erővel érezzem a bizonyosságot. S ez a
felismerés újra a fényösvényhez vezetett, a fény útját járva
megkérdőjelezhetetlenül hinnem és bíznom kell, máshogyan ez az út, csak egy
üres séta lenne. A bizonyosság az, ami továbblendít és ami vezet, a kreativitás
által pedig megkapok minden támogatást, amire csak szükségem van az utamon.
Gyönyörű
tisztító és kioldó folyamatok indultak el bennem, és most bár fáradtnak érzem
magam, felszabadultam a múlt nyomasztó terhei alól. A test-lélek-szellem
egységében kezdek új erőre kapni, a saját belső erőm ízét érzem a számban, érzem,
ahogy körülvesz és megállíthatatlanná tesz. Egy lassú mozgású, impulzív erő a
személyes erőm, aminek megjelenése eltörpít mindent, amit gyógyító fényével
beragyog. Csodás megtapasztalás, csodás csoportenergia!
