Lassú érzékelés

Elkezdtem szedni egy homeopátiát, ami nem várt tapasztalásokat hozott el az életembe. Igazából a kutyusom, Jocky miatt vetődött fel, ő is szed egy szert és én is. Ám hatásában nem igazán maradunk el egymástól. Mindig is jó megfigyelő voltam, főleg azért, mert benézek a valóság mögé, mindig ráérzek az energiákra, amelyek a láthatatlanban lüktetnek.

Más homeopátiát szedünk, mégis ugyanaz a béke jár át mindkettőnket. Belőle a homeopátia a gyerekkori traumákat vezeti ki, én pedig a férfi-női egyensúlyért szedem, ami felborult bennem, és az elszigetelődés ellen. Aktív, tevékeny ember vagyok, mindig csinálok valamit. Az unatkozni érzését nem ismerem. Most is olyan az életem, hogy sok dolgot csinálok, sok mindennel és mindenkivel foglalkozom közben, ám most a homeopátia hatására az érzékelésem lassulni kezdett. A pörgést körülöttem nyugodt egyensúlyban élem meg. Mindenre oda tudok figyelni, képes vagyok arra, hogy jól szervezzem össze a dolgaimat anélkül, hogy felvenném azok ritmusát.

Egy stabil fényoszlopként állok középen, körülöttem örvényként kavarognak az energiák: új lehetőségek, régi tervek beérése, bőség, szerelem, önmegvalósítás. Egyik energia ritmusát sem veszem át, mégis pontosan a tökéletes pillanatban: a Jelenben kapcsolódom hozzá. Az új felismerés ebben a gyönyörű spirális mozgásban, amely egyre inkább felemel, hogy nem én alkalmazkodom ezekhez a történésekhez, hanem ezeket a fényszálakat igazítom magamhoz. Óriási különbség! Mindenkinek megvan a saját tempója, az önálló ritmusa, amiben a leginkább ki tud teljesedni. Az én személyes mozgásom egy lassú érzékelés, amelyben minden apró részletet tökéletes teljességben tudok megélni. Nekem erre a dinamikára van szükségem, mert író vagyok, s fontos, hogy az élmények úgy rezegjenek át, hogy megtapasztalás legyen belőlük. Ráébredtem arra is, ha ilyen teljességben tudok megélni egy történést, akkor megérkezem abba a kitágult tudatállapotba, hogy nem létezik kudarc. Az életemben minden energia engem szolgál, az én felemelkedésemet támogatja. Így amikor ebben a gyönyörű spirális táncban az önvád nehéz rezgésű szálai próbálnak hozzám kapcsolódni, akkor tudatosan nyúlok érte és engedem átvezetni magamon, hogy lássam az utat, ahova el akar vezetni. Nem adok energiát neki, sem a szenvedésnek, csak figyelem stabilan középről, hova tartunk ezen a belső úton. S amikor megérkezünk együtt, mert hát nélküle nem találtam volna oda, a hála gyógyító szeretete jár át, és az önvád ebben a rezgésben kezd átalakulni, és számomra egy csoda lesz: önértékelés. Nem hibáztatom magam, hanem elismerem magamat! Mennyire más érzés! Belülről stabilan.

A lassú érzékelés egy csodálatos utazás, és hálás vagyok a homeopátiának azért, hogy ezt megmutatta. A gyors folyamatokat gyorsan éltem meg eddig, a lassúakat lassan, ezért egy váltakozó hullámzás alakult ki az életemben, a túlpörgés után lelassulás, utána ismét pörgés. Ezek között mindig éles volt a kontraszt, és a testemet is fárasztotta. A belső tágulás és lágy érzékelés azonban új dimenzióba emelt, és új csodákkal ajándékozott meg. Megint fülön csíptem az elme egy trükkös játékát.

A víz áldása

A 10 milliószoros napon az általunk szervezett Bőségteremtő Műhelymunkán, az egyik gyakorlatba nagyon mélyen belementem. Nekem ezen a napon a bőséget a párkapcsolat és a szerelem áldása jelentette. Mindenem megvan, elégedett vagyok az életemmel, megbecsülöm azt, mert sokat tettem azért, hogy idáig eljussak. A Bőség Angyalát most arra kértem, hogy tereljen a szerelem felé vezető útra.

Az imént említett gyakorlatban mélyen magamban lebegtem és megkérdeztem, hogy mit tehetnék azért, hogy megnyíljak a szerelem befogadására. Az Égiek egy beavató fürdőt ajánlottak, amelyben meggyógyítják bennem a bizalmat. Mindent előkészítettem úgy, ahogyan kérték. Sokat segítettek a barátnőm gyógyító olajai, amelyek feltöltötték nekem a vizet magasabb rezgéssel.

Amint átadtam magam a gyógyító fürdőnek, a víz körbefont és vezetni kezdett. Minden mozdulatom gyönyörűen megkomponált tánc volt, amelyben marionett bábként követtem egy bennem zengő dalt. Ez a dal egyre hangosabb lett bennem, s az olajok gyógyítása átitatódott a bőrömön, a puha eszenciájuk a sejtjeimben lüktetett tovább. A víz Istennőjének hívására megnyitottam a szívemet a bölcsességére, s ő megmutatta nekem, hogy milyen mélyen gyökerezik bennem „a nem vagyok elég jó” érzése. Az a félelemszál, amely magához kötött hihetetlenül erős és stabil volt, szürkés-feketés energia lengte körbe, s amelynek a végét egy olyan entitás fogta, amely valójában nem is létezik, az elmém teremtette. Ráláttam egy olyan tudatmanipulációs hálóra, amelyet az elmém szőtt, ami ott működött bennem egészen mostanáig úgy, hogy észre sem vettem a létezését. Öntudatlanul működtettem ezt a félelem-hálót magamban azáltal, hogy a félelmeim vezettek. Azt hittem, hogy én irányítok, de rá kellett döbbennem, hogy ez nem így van. Ez egy nagyon régi történet volt bennem, amivel nem is foglalkoztam, pedig ez volt az, ami elhomályosította a látásomat évek óta a szerelemmel kapcsolatban, emiatt utaztam végig „vakvágányon”.

De ott a fürdővízben MEGÉRKEZTEM. A víz újrakódolta bennem a szerelem érzését, a létezés örömét, s az érzések tisztaságát. Átmosta az emlékeimet gyógyító szeretetével, megajándékozott a felismerés örömével és a továbblépés áldásával. Újra éreztem, hogy a szerelemhez vezető út nem szenvedéssel és fájdalommal van kirakva, hanem örömmel és lelkesedéssel. Újra áthatott a báj és a huncutság. Tudtam, ha kinyitom a szemem, ott ragyog majd benne a szerelem fénye.  Ez a csodálatos hangulat lebeg körülöttem azóta is, el sem tudom mondani, hogy mennyire más érzés tisztán kapcsolódni ezzel a fényenergiával, a jelenben tart és varázslatra hív. S én követem a hívó szavát.