A víz áldása

A 10 milliószoros napon az általunk szervezett Bőségteremtő Műhelymunkán, az egyik gyakorlatba nagyon mélyen belementem. Nekem ezen a napon a bőséget a párkapcsolat és a szerelem áldása jelentette. Mindenem megvan, elégedett vagyok az életemmel, megbecsülöm azt, mert sokat tettem azért, hogy idáig eljussak. A Bőség Angyalát most arra kértem, hogy tereljen a szerelem felé vezető útra.

Az imént említett gyakorlatban mélyen magamban lebegtem és megkérdeztem, hogy mit tehetnék azért, hogy megnyíljak a szerelem befogadására. Az Égiek egy beavató fürdőt ajánlottak, amelyben meggyógyítják bennem a bizalmat. Mindent előkészítettem úgy, ahogyan kérték. Sokat segítettek a barátnőm gyógyító olajai, amelyek feltöltötték nekem a vizet magasabb rezgéssel.

Amint átadtam magam a gyógyító fürdőnek, a víz körbefont és vezetni kezdett. Minden mozdulatom gyönyörűen megkomponált tánc volt, amelyben marionett bábként követtem egy bennem zengő dalt. Ez a dal egyre hangosabb lett bennem, s az olajok gyógyítása átitatódott a bőrömön, a puha eszenciájuk a sejtjeimben lüktetett tovább. A víz Istennőjének hívására megnyitottam a szívemet a bölcsességére, s ő megmutatta nekem, hogy milyen mélyen gyökerezik bennem „a nem vagyok elég jó” érzése. Az a félelemszál, amely magához kötött hihetetlenül erős és stabil volt, szürkés-feketés energia lengte körbe, s amelynek a végét egy olyan entitás fogta, amely valójában nem is létezik, az elmém teremtette. Ráláttam egy olyan tudatmanipulációs hálóra, amelyet az elmém szőtt, ami ott működött bennem egészen mostanáig úgy, hogy észre sem vettem a létezését. Öntudatlanul működtettem ezt a félelem-hálót magamban azáltal, hogy a félelmeim vezettek. Azt hittem, hogy én irányítok, de rá kellett döbbennem, hogy ez nem így van. Ez egy nagyon régi történet volt bennem, amivel nem is foglalkoztam, pedig ez volt az, ami elhomályosította a látásomat évek óta a szerelemmel kapcsolatban, emiatt utaztam végig „vakvágányon”.

De ott a fürdővízben MEGÉRKEZTEM. A víz újrakódolta bennem a szerelem érzését, a létezés örömét, s az érzések tisztaságát. Átmosta az emlékeimet gyógyító szeretetével, megajándékozott a felismerés örömével és a továbblépés áldásával. Újra éreztem, hogy a szerelemhez vezető út nem szenvedéssel és fájdalommal van kirakva, hanem örömmel és lelkesedéssel. Újra áthatott a báj és a huncutság. Tudtam, ha kinyitom a szemem, ott ragyog majd benne a szerelem fénye.  Ez a csodálatos hangulat lebeg körülöttem azóta is, el sem tudom mondani, hogy mennyire más érzés tisztán kapcsolódni ezzel a fényenergiával, a jelenben tart és varázslatra hív. S én követem a hívó szavát.