Emberekkel
foglalkozom és nap, mint nap találkozom az örök dilemmával, az eszemre vagy a
szívemre hallgassak? Számomra a legérdekesebb ezekben a beszélgetésekben, hogy
a legtöbb esetben a vendégeim teljesen összekeverik a kettőt. Gyakran hallom,
ha ezt tenném, akkor a szívemre hallgatnék, de az nagyon fájna. Kívülről,
amikor nem vagy érintett a kérdésben, persze sokkal könnyebb meglátni azt, hogy
ez egy illúzió. Ilyenkor is az elme dönt, csak álcázza magát. J
Nem
is olyan könnyű elválasztani a hétköznapi életünkben azt, hogy éppen mi
motiválja a döntéseinket. Sokszor gondoljuk azt, hogy a szívünk szavát
követjük, pl. egy szerelemben, és ha ez az út gyötrődéssel van kikövezve, akkor
levonjuk azt a téves következtetést, hogy ha a szívemre hallgatok, akkor az
fájdalommal és szenvedéssel jár. Így máris belesétáltunk az elménk állította
csapdába és azt gondoljuk, hogy jobban járunk, ha ésszel éljük az életünket és
máris elvágtuk magunkat a belső éltető Forrástól.
Amikor
a szívünket követjük, az nem fájhat! Az a változás fáj, amely kiránt minket a
mozdulatlanságból és azokból a helyzetekből, amelyek már ellenünk dolgoznak. Az
fáj, hogy nem tudjuk kontrollálni, hogy a lábunk hol ér talajt, és ez
megriaszt. Az fáj, hogy a megszokást felcseréljük arra, hogy jól akarom érezni
magam! De nem a szív fáj! És amint meglépjük ezeket a változásokat az
életünkben, hirtelen megérkezünk abba az állapotba, ahol jó lenni! Ahonnan az
ember nem akar elmenekülni és ezt a menekülést hétköznapi, rutinszerű
cselekvésekkel álcázni. Megérkezünk abba az állapotba, hogy jó érzés a
bőrünkben lenni és jó élni! Ez a szív szava. A szívünk ide akar folyamatosan
eljuttatni bennünket!
A
lelkünk pontosan tudja, hogy van egy olyan Tér, ami egy nálunk sokkal
hatalmasabb Erő tere, és ott béke, fény és nyugalom van. A lélek folyamatosan
összeköttetésben van ezzel a gyógyító térrel, és ide akar eljutni, és erre
ösztönöz bennünket, hogy vállaljuk ezt az utazást! A belső békébe való
megérkezést. Ez egy módon érhető el, ha a szívünkre hallgatunk és követjük azt.
Honnan
tudhatjuk, hogy a szívünkre hallgatunk-e vagy sem? Egyszerű. Ha döntés
helyzetbe kerülsz, tedd fel a kérdést: Mit tenne a szeretet? S tudni fogod a
választ. A szeretetben nincsenek jelen az egó játszmái, a tiszta szándék
vezérli és az egyetlen olyan ösvény, amelyet érdemes követnünk! Minden
pillanatban meg kell hoznunk ezt a döntést, gyakorolnunk kell, ha nem jön
magától a válasz, és így egyszer csak megérkezünk abba a kitágult
tudatállapotba, hogy már önmagunk szeretete miatt is ezt választjuk! Mert nem
akarjuk többé saját magunkat bántani, mert már fontosak lettünk önmagunk
számára! Önmagunk szeretete az élet szeretete! Ezért érdemes embernek lenni és
ezért érdemes élni!