Az
elmúlt időszak a maga nehézségeivel együtt olyan áldást hozott el az életembe,
amely elmélyítette bennem a béke és nyugalom csodálatosan mély rezgését.
Sok-sok történés után megérkeztem abba az állapotba, hogy szeretnék találkozni
magamban azzal a férfi minőséggel, aki meggyötörte és elszívta az életerejét a
bennem lévő női minőségnek.
Majd
teltek a napok, s egyszer csak beletágultam a tapasztalásba. Éjszaka görcsölni
kezdett a gyomrom, de olyan fájdalommal rántott össze, amit már nagyon régen
éltem már át. Az egész testem görcsbe rándult, s gyakorlatilag ez a fájdalom
rám is zárult, képtelen voltam bármerre mozdulni, egy cm-t nem bírtam odébb
vánszorogni, vagy a telefonom bekapcsolni, hogy segítséget kérjek. Az éjszaka alatt
3 db görcsoldót vettem be, pedig szinte soha nem szedek gyógyszert, de annyira
elviselhetetlen volt a szenvedés, hogy azt éreztem, bármit megtennék, hogy
elengedjen. (A görcsoldó varázslatos módon az éjjeli szekrényen volt, később
kiderült, hogy anyu hagyta ott, mikor említettem neki, estefelé, hogy valami
nem stimmel a gyomromban). Ahogy egyre mélyebbre ereszkedtem az éjszakába a
görcseimmel, azt éreztem, hogy a fájdalom szó szerint elveszi az eszemet.
Mintha
láttam volna magam kívülről, ahogyan önkívületben vergődöm és minden túlzás
nélkül volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy nem érem meg a reggelt.
Közvetlenül ez a gondolat után, amit még tudatosan tudtam követni magamban,
meghallottam egy férfi üvöltését. Bár fent lakom a hegyem, ha a Duna parton valamilyen
buli van, a víz áramlása elhozza hozzám ezeket a zajokat. Egy hörgő részeg
férfi hangja volt, akit szinte már láttam is lelki szemeim előtt, és
érzékeltem, ahogyan széttépi azt a ködös állapotot, amiben vonaglottam, és
hirtelen egy nagyon tiszta felismerés a mellkasomon, mintha egy buzogány
csapódott volna be, tudtam, hogy Ő AZ. Ez az a férfi minőség, akit hívtam. És a
következő pillanatban, mintha álomba, vagy elme nélküli meditatív létezésbe
merültem volna, egy jelenetet láttam kívülről, miközben én is részese voltam a
jelenetnek.
A
körülményekből annyit érzékeltem, hogy egy árbocos hajó hánykolódik a nyílt
tengeren, hatalmas viharban, egy nő (akiről pontosan tudtam, hogy én vagyok), ki
van kötve az egyik árbochoz úgy, hogy a két keze a feje fölé volt kötve, a
teste pedig szabadon hánykolódott a hajótesttel. És nem messze tőle állt egy
férfi, és engem nézett, engem, aki kívülről figyeltem az egész történetet. A
szeme gonoszan villant, és ahogy egymásba fúrtuk a tekintetünket, odaszólt
nekem: „Szia Edina”. A nevemen szólított, miközben a szememet fogva tartotta. A
hangja hallatán, az a nő, aki ki volt kötve, hevesen rángatózni kezdett, a
félelem az ő testét rántotta most görcsbe és éreztem azt a rettegést, amit érez
a férfi láttán. Éreztem minden pillanat félelmét, hogy mi mindent tehet vele ez
a férfi és a nő érezte valahol legbelül, hogy elveszett. S valahogyan, vagy
együtt rángatóztam ezzel a nővel, vagy a saját fájdalmam miatti görcs miatt,
bevertem a fejem az ágy szélébe és felébredtem. Testem tiszta víz volt, s ahogy
felültem az ágyban, hallottam, ahogyan a sötétben visszhangzik, hogy „Szia
Edina”. S belenéztem a sötétbe, s újra láttam azt a képet, s abban a
pillanatban fény gyúlt bennem: ez az a férfi minőség, amit kerestem magamban! S
a következő pillanat megrázó felismerése volt, hogy ez maga a gonosz. Csak
bámultam bele a sötétbe, és már nem féltem. Láttam az arcát, bele mertem nézni
a szemébe és ezzel valami el kezdett kioldódni belőlem. Ott, abban a
pillanatban tudtam, hogy ez a gonosz bennem van, s mindenkiben ott van,
láthatatlanul űzi a kis játékait. Tudtam, hogy eddig ez a gonosz gyötörte a
férfi és női minőségeket bennem, de ennek ott, vége szakadt. Ezek a gondolatok
futottak át rajtam, majd pedig a következő pillanatban, mint aki nagyon messzi
utat járt be, eldőltem az ágyon. Reggel az óra csörgésére ébredtem, nem fájt
már a gyomrom, teljesen kipihent voltam és szabadnak éreztem magam!
Határtalanul szabadnak.
Hiszek
abban, hogy voltak előző életeim, s tudom, hogy azokban is követtem el
gyarlóságokat, s ezek a tettek etették ezt a negatív erőt bennem. De azzal,
hogy volt bátorságom szembenézni vele, elvettem minden erejét, s most már
tudom, hogy mekkora kincs a tiszta Fény az ember életében. Ezt a fényt táplálom
napról napra magamban, miközben tudom, hogy megjártam a poklot, és mégsem
tudott magára zárni az a sötétség, ami megpróbált magába húzni. Mintha
újjászülettem volna, azt éreztem, hogy kegyelmet kaptam. Csodálatos gyógyító
éjszaka volt, amely mélyen felégette bennem azokat az utakat, amelyeket egykor
jártam téves árnyaktól vezérelve. A jelen szentségében újjászületik bennem a
tiszta férfi és női minőség, ami gyógyult formában összeér és összefonódik.
Áldás ezért a megtapasztalásért. Bliss <3
