Az Égi térkép átrendeződött. Az üzenet láthatóvá vált a beavatottak számára. Az indián varázsló lehunyta a szemét, s egy könnycsepp gördült végig az arcán. Elérkezett az idő. A tiponi – a fontos gyermek – ma születik meg. Itt az erdőben, a hegyek oltalmában, a Föld ölén. Minden segítség nélkül. Az asszony már elindult, hogy kapcsolatba lépjen a szellemvilággal, és a világra hozza a tiponit. A varázsló még egy pillantást vetett az égre, majd ő is az erdő felé indult. A hold fénye világította az útját, s ő követte a csillagok által jelölt ösvényt.
Az asszony tüzet gyújtott, s kövekből egy kört rakott maga köré. Mindent úgy készített elő, ahogy az őseitől tanulta. A tűz pattogása megnyugtatta, lélegzete lassulni kezdett. Megnyitotta a szívét a sorsának. A gyógyító kör közepén tekintetét elnyelték a lángok. A tűz tánca megmutatta neki a sorsát, amelyet követnie kellett. Látta, hogy egy férfi érkezik, s a gyermekéért jön. Ez a férfi segít majd a tiponinak, hogy beteljesíthesse a sorsát, ő fogja nevelni, tanítani és az ősök tudását átadni neki. Kiwidinok maga sem ismerte a szüleit, neve azt jelenti: szellő hozta. Maga is egy varázsló mellett nevelkedett, aki felkészítette a feladatára, hogy megszülje és elveszítse a Tiponit. Sorsa még soha nem nehezedett ilyen súllyal a mellkasára, még soha nem fojtogatta ennyire a kötelessége. Alázatra és szolgálatra nevelték. Megérintette hasát, hogy megérezze a gyermekét, ő is a hasfalához nyomta piciny kezét, s ebben a szeretetben és kötelékben fürdőztek egy rövid pillanatig. Olyan törékenynek hitte gyermekét, s a lángokban kereste a választ, hogy sikerrel jár-e majd útján. De a tűz csak az ő sorsát mutatta meg, a gyermekét nem.
- A tiponi ő maga választotta a sorsát. Tudja, hogy el kell hagynotok egymást. – Aadesh a varázsló az asszonyt nézte, érezte, amint gyermekét félti az előtte álló élettől. Gyönyörű nő volt, sugárzott belőle az indián asszonyok végtelen ereje. Szemében visszatükröződött a természet, s benne lüktetett az élet, ahogyan ő lüktetett a környezetében. Ez kétség kívül tényleg egy különleges gyermek lesz – gondolta a varázsló.
Az asszony felnézett, s meglátta Aadesht, kinek neve azt jelenti: üzenet. Egy rajtuk kívül álló erő irányította az eseményeket, ők szolgálták a sorsukat. A legenda már jóval azelőtt magában hordozta az élet szikráját, mielőtt Kiwidinok megszületett volna. Nem volt más választása, a sorsát kellett követnie. Aki kiválasztott, annak az élete nehezebb, mert nem választhatja meg szabadon a sorsát. S egészen eddig Kiwidinok együtt utazott az őt irányító erővel, amely most a gyermekét akarta. Küzdött az anyai érzések és a magasabb szférák útmutatásával. Azt kívánta, hogy bárcsak egy hétköznapi család lennének, s láthatná úgy felnőni a gyermekét, mint más anyák.
A varázsló érezte az asszony lelkében dúló vihart, s a gyógyító kör köré a szelet hívta segítségül. Maga is beállt a körbe, s az asszony kapcsolódott a széllel, amely átvette a fájdalmát. Egyre erősebb szél fodrozódott köztük, égtelen mennydörgés kísérte az asszony első hörgését, amely a gyermek érkezését adta hírül. Az égboltot villámok vad kergetőzése szelte ketté, s az eddig oly nyugodt, békés este felkorbácsolta a természet erőit, s táncba hívta őket. A gyógyító kör és a szeretet tere védte a születés és az élet misztériumát, körülöttük a szél már tölcsérbe rendeződött, s pusztító örvénnyé fejlődött. S amint felsírt a lánygyermek, az erő elszabadult, s fákat csavart ki a tövükből, sziklákat dobott le a hegyről, Kiwidinok fájdalma, hogy elveszíti gyermekét egyre erősebb lett. De hite erős maradt, s bár fájdalmas volt az elválás, tudta, hogy végül gyermekével mehet, ha nem is úgy, ahogyan ő szeretett volna. Ismerte a sorsát, nehéz út a tiszta tudás és erő őrzőjének lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése