Most,
hogy túl vagyok az első párkapcsolati gyógyító napon, rengeteg bölcsességgel és
szeretettel lettem gazdagabb. A legmegindítóbb az volt számomra, hogy a
nehézségek közepette a párok érezték a hívást és akartak tenni azért, hogy
meggyógyítsák a kapcsolatukat.
A
saját életemből is tudom, hogy egy hét éves kapcsolatba nagyon nehéz visszahívni a romantikát és nem könnyű újat mutatni. Azt
tapasztaltam meg ezen a csodálatos napon, hogy mindenki újdonságra vágyik és
párkapcsolataink legnagyobb „ellensége” Hollywood. A legtöbbünkben él egy
illuzionált, romantikus kép a szerelemről, amelyet a filmvásznon látunk,
csodálatos megismerkedések, érzelmes férfiak és
megértő nők, és persze a happy end. De azt már nem látjuk a vásznon, hogy
milyenek a tökéletes pár hétköznapjai. Amikor már nem zeng a harsona a fülükbe,
amikor nem szól a zene az utcán, amikor sétálnak, amikor már nincs tűzijáték,
csak ők ketten vannak, túl a lila ködön, csupaszon egymásnak a hétköznapokban.
Ahelyett,
hogy elfogadnánk és szeretnénk azt, amit a hétköznapokban megélünk a párunkkal,
ahelyett arról álmodunk, hogy jön egy tökéletes férfi, aki kitalálja minden
gondolatunkat. Bárcsak mindannyian felismernénk, hogy a számunkra tökéletes
férfi mellettünk van, és ahelyett, hogy arra várnánk, hogy ő találja ki, hogy
mit szeretnénk, megmondanánk egyszerűen, praktikák nélkül. Valamiért azt az
embert vonzottuk be az életünkbe, akivel párkapcsolatban élünk, ahelyett, hogy
folyton kifelé tekingetnénk, hogy „mennyivel zöldebb a szomszéd kertje”,
megértenénk azt, hogy ezt az embert azért vonzottuk az életünkbe, mert a
jelenlegi minőségünkhöz, amit szeretnénk megtanulni, Ő passzol a leginkább. Nos
igen, ha ez nem igazán tetszik, akkor ismét lehet befelé figyelni, hogy vajon
mivel hívtam meg az életembe.
Mindannyiunk
körül van egy finom energiaburok, ami tele van a mi energiáinkkal. Ezek az
energiamezők gyakran korábban találkoznak, minthogy mi a fizikai síkon
megismernénk egymást. Azt hiszem, hogy egymás energiáiba szeretünk bele, nem
pedig a másik külsejébe. Lehet, hogy az elménket az vonzza, de a lelkek
találkozása már régen eldöntetett, már azelőtt, hogy jelenlegi bőrünkbe
belebújtunk volna. Amikor két lélek megnyílik arra, hogy találkozzanak, el
kezdik hívni egymást, és a sors addig szövi a hálóját, mígnem egyszer csak a
két szempár egymásba ég.
Nekem
az a tapasztalatom, hogy nem zúgnak a harangok, nem repkednek lepkék, nem fúj a
szél, miközben ragyogóan süt a nap, hogy a hajam táncot járva hívja a másikat,
hanem egyszerűen egy mély pillantásban megérkezünk a nem hivalkodó, csendes, és
csodálatosan harmonikus együttlétbe. Volt, amikor zúgattam a harangokat magam
körül, amikor olyan színesre rajzoltam egy történetet, hogy már a színek
elvakítottak, annyira felfújtam egy szerelem képzelt világát, hogy törvényszerű
volt, hogy kidurran, s ez a durranás engem is megsebez. Az elmém átvette az
irányítást és olyan vágyak nyomába eredtem, amelyben nem számított a valódi
érzelem, csak az, amit akartam.
Ma
már sokkal többet ér számomra a valóság, mert gyönyörű, kiszámíthatatlan és
tele van élettel. Ahogyan a hétköznapjaink is tele van kettőnk fantasztikus
energiáival, ne engedjük ezeket elveszni, ne mondjuk le az élet élvezetéről
azért, mert már régóta együtt vagyunk, vagy mert vannak gyermekeink, akiknek
mindent oda akarunk adni magunkból. Az élet élvezete alatt azt értem, hogy egy
párnak szüksége van a romantikára, a flörtre, az apró meglepetésekre, az
egymással töltött minőségi időre. Ha ezt kivonjuk az életünkből, akkor csupán
robot módjára éljük az életünket, s lemondunk arról a lüktetésről, pulzálásról,
amitől érezzük, hogy élünk, s amiről tudjuk, hogy a másikkal összetart.
Természetesen
vannak olyan kapcsolatok, amelyek menthetetlenek már, hiszen annyira
eltávolodott a két lélek egymástól, de ha azt érezzük, hogy van a
kapcsolatunkban még szikra, akkor tegyünk érte!!! Gyógyítsuk meg! Ha
visszagondolunk eddigi kapcsolatainkra, talán megtaláljuk mindegyikben ugyanazt
a feladatkört, amin kapcsolatról kapcsolatra dolgozunk. Ha megértjük ezeket a
törvényeket, amelyeket a kapcsolati dinamika mutat nekünk, ha megpróbáljuk a
társunk szemén keresztül szemlélni önmagunkat, megértjük, hogy mi magunk sem
vagyunk tökéletesek és tudunk mit tenni azért, hogy együtt boldogok lehessünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése